Minden, amit csak 40 felett tudhatsz – és nem félsz megkérdezni magadtól!

A negyven az új harminc – nem tudom, milyen büntetés lenne elég annak a nyomorultnak, aki ezt a szlogent kitalálta és elterjesztette. Most hagyjuk, hogy mi mindenről marad le, aki elhiszi, amikor a világ – és a reklámok – egy évtizeddel fiatalabbnak hazudják. Mert rettegünk megöregedni, és joggal, hiszen látjuk a sajnálatot, sőt néha megvetést, amivel kivált a nőket kezelik, ha nem ragaszkodnak foggal-körömmel a fiatalságukhoz, miközben a kétszínű és képmutató közvélemény mást sem bír hajtogatni, mint hogy „vállald önmagad”. Már ha ez az önmagad elég fiatal(os). 

Ennél már csak a negyven feletti nőket a megfelelő helyükre beskatulyázó „másodvirágzás” kifejezése gusztustalanabb, ugyanis öntudatlanul ez is a fiatalságterror eszköze. Mert virágozni muszáj – de mondanánk egy fának, hogy legyen szíves októberben virágba borulni? (Az utóbbi évek 25 fokos októbereiben persze néha megtörténik, amire joggal mondjuk, hogy nem természetes.) Az emberi életben 40 felett már az ősz kezdődik, ha maradunk a sokszor alkalmazott természet-allegóriánál. Ősszel a fák nem virágot hoznak, hanem aranybarna, sárga és bíbor levelekben pompáznak – ez talán nem szép? 

Dehogyisnem. Sok embernek éppen a sokszínűség és gazdagság miatt kedvence az ősz. És éppen ezek egy negyvenes nő legfontosabb tulajdonságai, és erről mond le, ha – nem naptári értelemben - sohasem jut el odáig. Nem azt mondom, hogy a civilizációnk kínálta lehetőségeknek nincsenek előnyeik: a jobb orvosi ellátásnak és a (világ fejlettebb részén) jobb minőségű ételeknek köszönhetően az átlagéletkor rengeteget emelkedett, logikus tehát, hogy az életút stációi is kitolódnak. 

Csak sajnos ez együtt jár egyfajta infantilizálódással, gondoljunk a negyvenes éveikben is a mamánál lakó „gyerekekre” vagy az örök egyetemistákra. Mintha félnénk elkezdeni az önálló életet, attól rettegve, hogy akkor felpörög a biológiai óránk is. Csakhogy ezzel a fizikai konzerválódással akadályozzuk a lelki és szellemi érést is. Az élettapasztalat, az önismeret és a belső stabilitás olyan értékek, amelyek csak idővel, évek során alakulnak ki. Sok nő ilyenkor érzi úgy, és joggal, hogy végre érti önmagát és a világot maga körül. 

Lássuk, mit tud egy nő 40 felett, amit fiatalabb korában még nem tudhat, mert még nem élt elég évet, nem tapasztalt és nem tanult eleget! 

1. A leghatékonyabb ránctalanító kezelés az önbizalom

 Fiatalon sokan hajlamosak mások véleményétől függővé tenni azt, hogy mit gondolunk magukról. Egyrészt, mert a párválasztást és családalapítást megelőző időkben még sokkal nagyobb a közösségek jelentősége és így hatása is egy ember életében. Másfelől egy még nem eléggé megszilárdult személyiséget sokkal könnyebben befolyásolnak a külső hatások. 

Négy évtized azonban már elég kell legyen, hogy saját ízlésre és ítéletre tegyünk szert, és főleg megtanuljuk – persze csalódások árán –, hogy aki mindenkinek tetszeni akar, biztosan kudarcot vall és felőröli a hasztalan küzdelem. Amikor viszont már TÉNYLEG nem érdekel, hogy mit mond vagy pláne gondol rólunk más – vagyis olyan emberek, akik valójában nem számítanak neki – megtaláljuk a belső iránytűt, amit attól kezdve élvezet lesz követni. 

2. Jobban ismeri önmagát

 Az elsőből következik, hogy miután az ember megszabadult sok zavaró külső zajtól, meghallja a belső hangot és már tisztábban látja, mi teszi boldoggá, milyen környezetben érzi jól magát, és milyen célokért érdemes küzdenie. Ez az önismeret segít abban, hogy tudatosabb döntéseket hozzon – legyen szó karrierről, kapcsolatok­ról vagy életmódról. 

Persze ez sem megy fájdalmak nélkül: az embernek le kell számolnia számtalan, saját magával kapcsolatos illúzióval és el kell fogadnia, hogy csak akkor érhetjük el a céljainkat, ha másokról lemondunk. Egy kisgyerek még játszhatja, hogy egyik nap királylány, másik nap pilóta, majd a harmadik napon hétgyerekes anya, de a felnőtté válás lényege a belátás, hogy nem megy minden egyszerre, mert az életcélok eléréséhez, ahogy a nevében is benne van, szinte az egész (fél) életet rá kell szánni, és aki ezt a néhány, valóban fontos célt állandóan lecseréli, végül egyhelyben toporog. 

3. Nem fél nemet mondani – és ezért szívesebben mond igent

 Ha már tisztában vagyunk önmagunkkal, értékeinkkel és hajlamainkkal, miért tennénk meg bármit is, csak azért, mert a másik azt akarja? De vigyázat: ha túlzásba visszük a nemeket, jó eséllyel önzők vagy éppen magányosak leszünk. Manapság a média és a reklámok túl nagy hangon harsogják, hogy csak saját magunkkal törődjünk (és vásároljunk). Néha igenis meg kell tenni valamit másokért, például ha az a másvalaki fontos nekünk. És a kölcsönösség elvéről se feledkezzünk meg: aki soha semmit nem tesz másokért, hogyan várhatná el, amikor neki lenne szüksége segítségre? A lényeg megtalálni az aranyközéputat, hogy se minket ne használjanak ki, se rólunk ne gondolják, hogy kihasználunk másokat. 

4. Jobban kezeli a nehéz helyzeteket

 Merthogy átélt már jó párat az évek során. Csalódások, változások, váratlan fordulatok – ehhez idő kell, semmi más, még akkor is, ha szerencsés esetben, akár a közmondásos okos ember, a mások hibából is tanulhatunk. Például különbséget tenni a másnapra elfelejtett álproblémák és a valódi nehézségek között. Ez is segít, a tapasztalat mellett, hogy nyugodtabban, bölcsebben reagáljunk, és hamarabb megtaláljuk a megoldást. 

5. Már nem több kevesebb, hanem kevesebb több 

Fiatalabb korban sokszor nagy baráti kör veszi körül az embert, de ezek közül nem mindegyik kapcsolat igazán mély, és ezek általában felbomlanak, amikor megváltozik az életszituáció, például valaki elvégezve az egyetemet munkába áll, megházasodik, vagy munkahelyet vált. 

Éppen az ilyen váltások mutatják meg, hogy kik az igazi barátok, ezekkel az emberekkel ugyanis megmarad a kapcsolat akkor is, ha az élet ritmusa elsodorna egymástól. És a negyvenes éveinkre már nem bánjuk, ha az egyre fogyatkozó szabad időnket kevesebb emberrel kell megosztanunk, mert ekkorra már a mennyiség helyett az emberi kapcsolatok terén is a minőség a fontosabb. 

6. Bátrabban követi az álmait

Meglepő módon sok nő éppen negyven felett kezd új dolgokba. Karriert vált, vállalkozást indít, tanulni kezd, vagy olyan hobbikat fedez fel, amelyekre korábban nem volt ideje. Az előzőek fényében azonban ez érthető: talán most jutott el arra a pontra, amikor már valóban tudja, hogy mi tenné boldoggá, és ezért akar és tud tenni is. Jó hír az, hogy még egyáltalán nincs késő! Az élettapasztalat és a nagyobb önbizalom pedig segít abban, hogy kevésbé féljen a változástól. 

Összegezve: negyven felett sok nő számára világossá válik, hogy az élet legszebb része nem feltétlenül a fiatalság. A tapasztalat, az önismeret és a belső erő olyan értékek, amelyek az idő múlásával egyre erősebbé válnak. Éppen ezért mondják sokan: a legjobb évek még csak most kezdődnek.