Minden a nagy Labubu-rejtélyről!

BREAKING! Felbukkatak (újra) a Labubu-rablók! 

Miután hónapok óta döbbentem tanulmányozom a Labubu-őrületet a közösségi médiában, már éppen készültem leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat. És ekkor megjelent a hír, hogy maszkos rablók törtek be egy ázsiai játékokat árusító üzletbe Los Angelesben, és tíz millió forintot érő rémnyuszit zsákmányoltak. De ez még nem minden! Semmi máshoz hozzá sem nyúltak, még a kasszában levő pénzt sem vitték el! Hát milyen rabló az ilyen? 

Okos. Talán megbízásra dolgoztak, talán maguktól tudták, hogy az eredeti Labubukért a fekete piacon, vagyis csodákat, bárhol az interneten őrületes pénzeket lehet kérni – már ahhoz képest őrületes, hogy egy húsz centis plüssbáburól beszélünk, műanyag arccal, kezekkel és lábfejekkel, nem gyémánt ékszerekről vagy – Birkin táskákról. 

Szándékos a példa, mert az is éppen friss bűnügyi hír, hogy Saint Tropez egyik luxusszállodájában kifosztották két angol turista lakosztályát, és az ékszerek és órák mellett elvittek tizenöt darab Birkin táskát is - a kár egymillió euró körül van. Egyre több a hasonló hír, tavaly, a párizsi olimpia idején egy arab sejk lánytól loptak el 11 Birkin táskát, bár erről később az érintett az állította, hazugság. Ki tudja… Az embernek eszébe juthat a Szex és New York egyik jelenete, amikor a rabló ráront Jessica Parkerre, és mivel sem pénz, sem bankkártya nincs nála, elveszi tőle a Jimmy Choo cipőjét. 

A Birkin bag legalább bőrből készül, sokszor drága, egzotikus bőrökből, akár gyémánt díszítéssel a csatnál, vagyis mégsem egy műanyag baba. De az értékét, hogy lopni, rabolni legyen érdemes a megszerzéséért, mégsem ez adja, hanem a valóban magas ára: az egyetlen táska, amelynek az értéke a megvásárlása után sem csökken, hanem nő. Mert – és megint lehetne idézni a Szex és New Yorkot, ezúttal Samanthát, és szokták is a Tiktokon, akik éppen egy új Birkin boldog tulajdonosai lettek –,  aki boltban akarja megvenni, annak akár évekig várnia kell, hogy kifizethessen egy kisebb vagyont egy táskáért. Vagyis státusszimbólumért. Mert egy Cartier Love karkötő is a sokszorosába kerül, mint egy pontosan ugyanannyi súlyú aranyékszer más cégnél – mégis csak egy Cartier… 

A Labubu és a Birkin megszerzéséért elkövetett bűncselekményeket nem véletlenül említettem egymás mellett, illetve után. Mert a Labubu értékét éppen a Birkin adja, vagyis egy speciális árukapcsolás: a kulcskarikában végződő szalagon fityegő babácskát ugyanis a retiküljére biggyeszti, aki ad magára. Merthogy sztárok is ezt teszik: Rihanna, Dua Lipa vagy Kim Kardashian persze a több tízezer dollárt, vagy eurót érő Birkin táskáikra akasztják – a végeredmény rémes, de kapóra jött a stílustanácsadóknak, old money fashion-mániásoknak és elegancia-trénereknek, akik óva intenek a Labubuval díszített táskáktól mindenkit, aki ízlésesen akar kinézni. 

Pedig a mozdulatnak, amivel a szörnyecskét a táskára rögzítik, már neve is van, ez a birkinifying, vagyis rémes fordításban birkinizálás. És ez a lényege: a nagy többség ugyanis nem a világ legdrágább és legnehezebben megszerezhető táskájára, hanem egy átlagos árú (mű)bőr retikülre tudja akasztani a Labubuját. Csakhogy működni kezd egy hibás logikai lánc: ha a gazdag emberek táskáján Labubu fityeg, és az enyémen is, nyilván gazdagnak látszom én is. Sőt, akár annak is érzem magam. A hiba logikai bizonyítását hagyjuk, a lényeg a sztárok és milliárdosok majmolása – majdnem szó szerint. 

Közgazdászok pedig már arról írnak, hogy a Labubu-mánia a gazdasági recesszió jele. Ha ugyanis az embereknek kevesebb pénzük van, akkor olcsóbb apróságokat vásárolnak tömegesen, amivel mégis megadhatják maguknak a vásárlás adta endorfin-löketet és jóérzést. Ezt nevezik rúzs-effektusnak, mert a rúzs tipikus példája a megfizethető, apró luxusnak. Csakhogy a Birkin-táska éppenséggel nem olyasmi, amit bármikor is tömegek engedhettek meg maguknak – a cég éppenséggel vigyáz is arra, hogy ne váljon belőle tömegáru. 

Arról nem is beszélve, hogy azért a Labubu-őrületnek is megvan az ára. Egy darabot rendelni valóban nem túl nagy kiadás, húsz euró, vagyis kb. nyolcezer forint a Popmart weboldalán a garantáltan eredeti – csakhogy momentán, és már jó ideje nem kapható! A Popmart honlapján a háromféle sorozatból – Macaron, Have a Seat, BIE – most az egyiket éppen meg lehet rendelni Magyarországra is: októberi szállítással! 

Ha valaki gyűjteni szeretné és megvenni mind a hatot, az máris huszonnégyezer, ha pedig mind a három sorozatot –– az már hetvenkétezer forintba kerül. És itt kezd működni a marketing: mindhárom fajta bábnál van egy hetedik, secret vagyis meglepetés-baba, és annak a valószínűsége, hogy a dobozban éppen az rejtőzik, egy a hetvenkettőhöz. Vagyis legrosszabb esetben egymillió-hétszázhuszonnyolcezer forintot kell költeni, hogy biztosan meglegyen valamennyi különleges Labubu. Ezért a pénzért már, ha Birkint nem is, de egy luxustáskát kapni, persze szörnyecske nélkül. 

Magát a Labubut is kapni persze a neten mindenütt, de amelyik kereskedő azt állítja, hogy az eredetit kínálja, a popmartos ár többszörösét kéri, jellemzően huszonöt- és harmincötezer forint között, ekkor egy hatos szett már százezres kiadás. (Az önmagában majdnem kétszázezer forintba kerülő, különleges Labuburól majd a következő bejegyzésben.)  A másik, olcsóbb lehetőség hamisított Labubut rendelni az eredeti ár feléért-kétharmadáért – nemhogy létezik már ilyen is, de külön neve is van: Lafufu (gondolom, mert fake vagy fault, vagyis hamis). És persze azonnal megjelentek a kettőt összehasonlító videók is, mert hát lehet, hogy az igazi helyett mégiscsak egy Lafufut kapott a szegény becsapott vásárló. 

Most már csak az a kérdés, hogy a los angeles-i rablók mit kapnak a rengeteg lopott babáért: milliókat, vagy jópár év börtönt…